TANÁRI DOKUMENTÁCIÓK
3. foglalkozás
A 3. foglalkozás: A szimulációs és a műszeres mérések eredményeinek összevetése, ismeretellenőrzés, értékelés (6 óra)
A foglalkozás kezdetén csoportos és/vagy egyéni tanulói
munkáltatás keretén belül célszerű a tanulókkal összeállíttatni egy-egy
mérőkört, különböző oszcillátorpanelok segítségével. A műszeres mérések
alkalmával nincs lehetőség valamennyi oszcillátortípus mérésére. Ha a
mérőcsoportokat, vagy azok tagjait felkérjük munkájuk, eredményeik,
következtetéseik bemutatására, akkor a párhuzamok, analógiák
megvilágítása mellett könnyen megérthető ama oszcillátorok működése,
jellemzői, melyek mérése nem volt lehetőség. Megfigyeléseim szerint sok
esetben még a visszahúzódóbb tanulók is megnyílnak, s vannak olyan
extravertált tanulók, akik rendkívül heves, pozitív érzelmeket élnek
meg a kiselőadásuk alkalmával. Talán Csíkszentmihályi Mihály „áramlat”
elméletét megidézve érthetjük meg eme örömteli élmény természetét,
miszerint: „A tökéletes élmény … legtöbbször … akkor következik be,
amikor szabályzott és célirányos tevékenységet végzünk – olyan
feladatokat, amelyek pszichikai energiaráfordítást igényelnek, és
amelyekhez nem lehet hozzáfogni anélkül, hogy a szükséges ismereteknek
vagy felkészültségnek birtokában ne lennénk.” [Csíkszentmihályi Mihály (1991): FLOW Az áramlat, A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, p83-84]. A megismerés igénye és a belső motiváltság okán tett
erőfeszítéssel végzett munka gyümölcse igen kedves tud lenni mindenki
számára, de az igazi élményt maga a tevékenység okozza. Könnyen
belátható tehát, hogy az ilyen tanulói munkáltatás (kiselőadás) – De
Block céltaxonómiájának megfelelően – fejlesztően hat a
kognitív, a pszichomotoros, a volucionális, valamint az affektív
területekre, együttesen. Gondoljunk csak a vonatkozó tevékenységekre:
tud, elmondja, alkalmaz, tervez, szintetizál, bemutat, szerel,
összeállít, elvállal, beleéli magát, azonosul, hajlandó, átérez, élvez,
áhitattal teli valami iránt!
1. táblázat A tanulási céltaxonómiák (De Block taxonómiája)
Az oktatónak meg kell támogatnia a tanulók előadás
alatti kibontakozását, de természetesen be kell avatkoznia, korrigálnia
kell, ha szakszerűtlenséget tapasztal, valamint a fontosabb
vázlatpontoknak megfelelően kell – nyitott kérdésekkel – irányítania az
eseményeket, sarkallva a tanulókat is a kérdéseik megfogalmazására.
A foglalkozás második részében következik valamely
oszcillátor szimulátoros, valamint műszeres mérési eredményeinek
összevetése. Az eredmények, dokumentációk birtokában képet kaphatunk az
esetleges hibákról, hasonlóságokról, különbségekről és az
áramkörszimuláció előnyeiről, hátrányairól. Külön figyelmet kell
fordítani a mérésmetodikai szakszerűtlenségből eredő hibák feltárására,
korrekciójára. Szükség esetén az oktatónak meg kell ismételnie egy-egy
mérést.
Módszertani szempontból fontos állomáshoz érkeztünk. A program egészét végig kell kísérnie az ismeretek ellenőrzésének és a laborgyakorlatok értékelésének (formatív és szummatív). Az elméleti oktatás folyamán (órai munka), a végén (dolgozat, szóbeli számonkérés), a szimulációs mérések és a műszeres mérési feladatok alkalmával, valamint a mérések végén (elméleti feladatsorral és szimulációs-, illetve műszeres mérési feladattal). A pedagógusnak figyelemmel kell kísérnie a tanulók egyéni-, a csoporton belüli munkáját, valamint a csoport kollektív teljesítményét. A ráfordítható idő függvényében a tanulónak be kell mutatni a szimulációs és a műszeres mérések jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvek szakszerűségére, áttekinthetőségére, és külalakjára fel kell hívni a tanulók figyelmét, hiszen ez a munkájának tükre, melyért felelősséget kell vállalniuk, hiszen annak alapján bárkinek tudni kell reprodukálni a méréssorozatot. Az oktatónak a hibákra, azok okaira – irányt mutatóan – rá kell világítania, a minőségileg kifogásolható jegyzőkönyvet készíttesse el újra.
Módszertani szempontból fontos állomáshoz érkeztünk. A program egészét végig kell kísérnie az ismeretek ellenőrzésének és a laborgyakorlatok értékelésének (formatív és szummatív). Az elméleti oktatás folyamán (órai munka), a végén (dolgozat, szóbeli számonkérés), a szimulációs mérések és a műszeres mérési feladatok alkalmával, valamint a mérések végén (elméleti feladatsorral és szimulációs-, illetve műszeres mérési feladattal). A pedagógusnak figyelemmel kell kísérnie a tanulók egyéni-, a csoporton belüli munkáját, valamint a csoport kollektív teljesítményét. A ráfordítható idő függvényében a tanulónak be kell mutatni a szimulációs és a műszeres mérések jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvek szakszerűségére, áttekinthetőségére, és külalakjára fel kell hívni a tanulók figyelmét, hiszen ez a munkájának tükre, melyért felelősséget kell vállalniuk, hiszen annak alapján bárkinek tudni kell reprodukálni a méréssorozatot. Az oktatónak a hibákra, azok okaira – irányt mutatóan – rá kell világítania, a minőségileg kifogásolható jegyzőkönyvet készíttesse el újra.
Végül – de nem utolsósorban – az oktatónak a saját
munkáját is értékelnie kell, vizsgálva saját attitűdjét, kompetenciáit.
Számba kell venni a saját munkájának, valamint az alkalmazott módszer –
tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt – hatékonyságát.
MIKE GÁBOR: SZINUSZOS OSZCILLÁTOROK - MUNKAANYAG