2. foglalkozás
A 2. foglalkozás: Az oszcillátorkapcsolások műszeres mérése, dokumentálása, a technikatörténeti szempontból fontos eszközök bemutatása, mérése (6 óra)
Eme foglalkozás a szinuszos oszcillátorpanelok műszeres mérésének ad helyet. Annak ellenére, hogy a villamos szakember mérési munkája javarészt egyéni munkát igényel, ezeket a mérésgyakorlatokat célszerű csoportmunkában megszervezni, egyrészt azért, mert így több méréssorozat elvégzésére van lehetőségünk, másrészt a közös munka lehetőséget biztosíthat a társas kompetenciák fejlesztésére (kezdeményezőkészség, irányítás, irányíthatóság, empátia segítőkészség, tolerancia, összességében a csoportmunkára való alkalmasság).
A csoportmunka szervezésekor a következő szempontokat kell szem előtt tartani:
- A csoporttagokat az oktatónak kell kijelölnie, elkerülve a képességek szerint differenciált, önszerveződő, homogén csoportok létrejöttét. Nem kedvező sem az „Apolló”-csoport, sem a lassabban haladó diákok által kialakított csoport, az előbbiben az „egészségtelen” verseny, az utóbbiban pedig stagnáló helyzet alakulna ki, alacsony motivációval. Eme káros hatások miatt lényegében egyik esetben sem lenne fejlődés. Törekedni kell az inhomogén csoportok létrehozására;
- A 2-3 fős kialakítást kell megcélozni. Mindegyik esetben meg tudjuk teremteni a vita lehetőségét, azonban a 2 fős csoportokban jobban garantálható a vetésforgó-szerűen szervezett munkamegosztás (a mérésvezető-, -végrehajtó és mérősegéd, aki optimális esetben vitapartner is), mely által lehetőség van az egyes (valós helyzetekben is meghatározott) szerepek gyakorlására, problémák esetén pedig a vita kialakulására;
- Az inhomogén csoportok kialakításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a csoporton belüli tanulók képességei ne indikáljanak szélsőséges képet. Egyrészt azért, mert a nagyfokú különbségek a kooperációt, a fejlődést gátolják, hiszen ellenséges hangulat alakulhat ki, melyek beárnyékolhatják a mérési munkát, rengeteg hibalehetőséget generálva, másrészt pedig azért, mert a szerepek állandósulnak, a képességek szerint (ez pedig ugyanúgy a fejlődésnek és a vitának a gátja), vagyis – az általános megfigyelés szerint – az egyik tanuló mér, a másik dokumentál, majd következik a mérési eredmények – önmagában értelmetlen – másolása, hiszen esély sincs a korrekt mérési értékelésre, a kell konzekvenciák levonására;
- Az eszközállomány függvényében szervezhetünk frontális osztálymunkát, vagyis egy időben ugyanazt a méréssorozatot végeztethetjük (amennyiben több ugyanolyan mérőpanel áll rendelkezésre), valamint forgószínpadszerű munkavégzés is kialakítható, szűkösebb eszközállomány esetén. Míg az első esetben a gyors tapasztalatcsere a biztosított, addig a második esetben a munka végeztével van esély egy összegző tapasztalatcserére.
Eme foglalkozáson nyílik lehetősége az oktatónak a technikatörténeti szempontból kiemelkedő, valamint konkrét alkalmazások bemutatására, mérésére. Természetesen hatékonyabb a motiváció megteremtése, ha ebbe a tanulókat is bevonjuk eme készülékek, berendezések mérésébe.
Az oktató szerepe azonos a szimulációs méréseknél taglaltakkal (felzárkóztatás, differenciált foglalkoztatás), ahogy a mérések adta lehetőségek is [a szelektív hálózat-, az erősítőfokozat mérése, az erősítőfokozat egyenáramú munkaponti jellemzőinek mérése, a nyitott hurkú (hurokerősítés, átviteli tényezők, fázis- és amplitúdófeltétel), valamint a zárt hurkú – oszcillációs – (hurokerősítés, átviteli tényezők, fázis- és amplitúdófeltétel) mérése.
A mérési feladatok végrehajtása során a szimulációs mérési eredményeket, a mérőkörnyezetet folyamatos meghivatkoztathatja az oktató, sőt az a legildomosabb, ha a tanulók segédletként alkalmazzák a saját jegyzőkönyvüket (így érthető, hogy miért kell megkövetelni a tanulótól a precíz, esztétikus kivitelezést).
A mérőcsoportok létrehozása után közös megbeszélés keretein belül kell értelmezni a feladatokat. A képességek közötti különbségek és a felkészültség függvényében fogalmazzák meg kérdéseiket a tanulók! Erre biztatni is kell őket, hiszen szolgál alapul a differenciált foglalkoztatásnak, valamint a felzárkóztató munkának.
A mérési jegyzőkönyv minden tekintetben igényes
kivitelezése hosszabb időt vesz igénybe, ezért úgy gondolom, hogy annak
elkészítése ne legyen a foglalkozás része, viszont ahhoz, hogy a
dokumentációt elkészítse a tanuló, az adatok, következtetések,
grafikonok pontos – szabadkézi – rögzítése megkövetelendő. Ennek
hiányában, pár nappal később, a tanuló képtelen a reprodukcióra, a
mérésgyakorlat kudarccal végződik. Korrekt órai dokumentálás esetén –
otthoni munka keretein belül – további felismerésekhez juthat a tanuló.